 |
 |
 |
 |
 |
HL2: d3_citadel_03: Megérkezve az új világba. |
 |
 |
d3_citadel_03: Megérkezve az új világba.
Rövid töltés után egyből látszik az összes tárgyunk lebegve, mint amikor a Descent című űrhajós játékban szétlövik a játékost, vagy a játékos szétlő multiplayer-ben egy másik játékost: kiesett minden tárgyunk, minden fegyverünk. Az összeset egy fényszerű valami beszippantja, kivéve a gravitációs fegyvert.
Az út szokásosan egyik irányba megnyílt. A ránk támadó 4 őrt löjjük le a gravitációs fegyverrel (bár még pajszerünk sincs). Az őrök fegyverét nem tudjuk felvenni, eltűnnek. Érdekes. Hogy honnan tudják, hogy mikor kell eltüntetni, az érdekes. Ez azért kell, hogy a gravitációs fegyverrel harcoljunk.
Egy navigációs, elosztó részbe jutunk, ahol a „főgonosz” Sean Connery-re emlékeztető üdvözöl minket, mond pár okosságot.
Tovább sietve újabb őrök, és egy újabb HALO-s látvány. Egy lift felvisz minket egy helyre, ahol már a gravitációs fegyver lövésével nem tudjuk lelőni őket, viszont a másodlagos lövéssel, a vonzással el tudjuk kapni a generátorban mozgó fénygömböt mint eddig, és vele le tudjuk lőni az ellenfelet.
Hogy miért engedik ezt nekünk, miért tereltek ide, az már őrült vicces. Na mindegy. Tegyük amit tennünk kell. Haladunk tovább. Az ellenfelket magunkhoz is hívhatjuk, de a mindenütt lévő energianyalábokból a gömböt magunkhoz tudjuk vonzani, és elég hatásosan távolra el tudjuk lőni. Tehát a másodlagos fegyverrel fogunk egy „gömbvillámot”, és rálőjjük ahova akarjuk. Az elsődleges pedig közelharc, mint a (sötét) Jedi mestereknek az enerigia lövés, csak itt van valami a kezünkben.
Van egy rész, ahol sokan támadnak ránk, azaz helyen szólva: futnak oda hozzánk, és félénken lövöldöznek, de mi vagy 20-at lelövünk, meg el nem fogynak. Ha belelőjjük őket az enerigába, villámokat szórva, megrázva rángatóznak a hullák is.
Szóval haladunk előre, LOADING
|
|
 |
 |
|