 |
 |
 |
 |
|
HL2: d2_coast_03: Száguldás tovább, ki a folyosóról |
|
|
d2_coast_03: Száguldás tovább, ki a folyosóról
Bár a játékban csak egy képkocka, egy pillanat telik el, nekem sajnos 40-50 másodpercnyi töltés. De már rutinos vagyok, hoztam üdítőt és sütit, még jó is, hogy nem kell pause-t nyomni hogy ehessek picit. Itt a jutalom. (Az is lehetséges, hogy 2 giga ramos, 4 GHz-es gépen csak 5 másodperc a töltés, ezt sajnos nem volt alkalmam kipróbálni a HL2 megjelenésekor.)
Az út véget ér, leesünk, de a továbbra is egy felé mehetünk rész marad. Ha jó irányba megyünk, akkor bogarak támadnak ránk. Találunk egy félig lerobbant házat, ahol van 3 fegyveres őr. Miután végeztünk velük, egy beállított távcsövön láthatjuk hogy a velünk lévő emberek éppen eltakarítanak az útból egy halott bogarat, és amúgy jól elvannak. Egy bogár minket az ajtó előtt vár, oldalról, de őt nem zavarja az sem ha zajt csapunk tőle 2 méterre, semmi sem. Sőt, én odadobtam alá egy gránátot, azt is moccanás nélkül tűrte. Azrtán szétrobbant. Lehet ezt várta?
Szóval az ellenséges intelligencia mozgása, reakciója még a Half-Life 1-nél és látványosan rosszabb. Már a kilencvenes években is modernebb AI-t írtak, de hát elégedjünk meg ezzel amit (legtisztább esetben) megvásároltunk. Sok helyen nem is említettem, de bár az ellenség látóterében vagyunk, de az ellenfél csak vár, vár, hogy arra a megadott helyre lépjünk, amikortól aztán tényleg megmozdulhat. Szóval ez így csak félig játék... félig élet... Lehet innen a Half-Life? Ha igen, akkor én nagyon várom a Full-Life-ot! :-) Mert ott talán ilyen apróságra is figyelnek majd. De hát ne álmodozzunk!
Autózzunk tovább, gázoljunk el, vagy kerüljünk ki pár őrt, aztán vezessünk oda, amit előtt láttunk a rögzített távcsövön.
Ott üdvözölnek minket, örülnek hogy látnak, és rá kell hogy döbbenjünk, hogy jobban ismernek minket itt a játékben az élőlények, mint a kommunizmus fénykorában Lennint! :-) Szóval egy férfi mondja hogy kövessük, ahol egészen véletlenül olyan fegyverről tartanak oktatást, mint a lézer célkeresztes, nyomkövetős gránátvető, és ha azt mondom, hogy az oktató a mi kezünkbe adja, ezen szerintem már senki sem lepődik meg. Szinte sorsszerűen pont most támadják meg ezt a több szintes, de fentebb lerombolt házat egy Terminátor-ban látott robot-repülő szerű légi jármű, amibe kb 8-10-et kell lőni hogy vége legyen. A fegyverbe 3 töltény fér, így kereshetünk töltényt mindenfelé (szétszorva szinte minden lebontott házban oda van nekünk készítve 3 töltény és elsősegély), de a lustábbakra is gondoltak, ugyanis a hallhatatlan egyik kisérőnk folyamatosan adagolja nekünk egyesével a töltényeket.
Miután lelőttük ezt a repcsit, gratulálnak, az oktató emlegeti a professzort, majd újra arra buzdítanak, hogy induljunk el a jó kis buggy-s kocsinkkal. De előtt e az idegen lény sokat nézte a Star Wars-t, és úgy tesz mint Yoda: koncentrál, és a páncélunkat feltülti kicsit több mint 50 cellával, majd kicsit szégyenkezve megjegyzi (mint a férj a nászéjszaka második percében a kérdőn, csalódottan néző feleségének), hogy csak ennyit tudott most. Mi örüljünk ennek is, vagy ne, mindegy, szálljunk be a kocisba, ki is nyitják az ajtót, mint ahogy megszokhattuk, és go.
El is indulunk, de már megint vége az útnak, megint leesünk, egy üres hegyi és füves kanyar (90% Far Cry érzés, csak nem olyan lágy és jó), majd szokásosan, nagyon logikusan sajnos, de LOADING
|
|
|
|
|
Ugrás
az oldal tetejére 
Honlap
térkép (sitemap)
